Lovász László, korunk nagy matematikusa
Staar Gyula az évek folyamán hét hosszabb interjút készített Lovász Lászlóval, most ezeket egy kötetbe rendezve megjelentette a Typotex kiadó.
Nem azért, hogy mindjárt elriasszam fiatalabb olvasóinkat, de 1966(!) óta érdekel engem Lovász László sorsa. 1966-ban a TV-ben megnyerte a Ki miben tudós? – matematika versenyt. Emlékszem, akkor ez a műsor mekkora szám volt, drukkoltunk a versenyzőknek a TV előtt.
Mindig örömmel hallottam Lovász újabb meg újabb sikereiről, kitüntetéseiről. Ma ő a világ egyik legismertebb és legelismertebb matematikusa. Legalább öt olyan alapvető felfedezés fűződik a nevéhez, amiből már eggyel is világszerte elismert matematikus lenne.
Mikor hallottam a könyvről és hogy annak bemutatója lesz az Akadémián, természetesnek gondoltam, hogy elmegyek. Annak ellenére, hogy én elég messze vagyok a matematikától, tetszett a bemutató, elolvastam és tetszett a könyv is. Ismertetőt készítettem a könyvről az „Olvass bele” részére, itt érhető el.
Pár érdekes dolog kimaradt a recenzióból, ebből egy kicsit most pótolok.
Lovász 1999 és 2006 között a Microsoft tudományos kutatója volt. Itt pusztán az volt az elvárás vele szemben, hogy ha valaki bemegy a szobájába, és egy érdekes matematikai problémával áll elő, akkor azt meghallgassa. Csak a matematikával kellett foglalkoznia. „Ha kellett egy számítógép, akkor szóltam és hoztak, ha szükségem volt egy könyvre, megrendelték. Nem kellett OTKA pályázatot írni, EU pénzekért folyamodni. Ez egy hét éves kutatói szabadság volt a Microsoftnál.” – mondja. Állítólag a jelenlegi kutatási terület is innen ered, hárman – nem is mind matematikus – három féle problémával bementek hozzá. Lovász rájött, hogy ugyanarról a problémáról beszélnek.
Lovász Lászlót eleve úgy emlegetik, mint a nagy hídépítőt. A különböző matematikai szakterületek között épít hidat. (Még születésnapi konferenciát is rendeztek neki ezzel a címmel.)
A Microsoftos évek után lett a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának elnöke.
Politika: ez csak egy csendes kis megjegyzés. Az 1980-as években az ELTE Matematikai Intézetében ugyanilyen, egyes emberek által gerjesztett, ellenségkereső, feszült hangulat volt, mint most a NER utolsó éveiben. Nem kellenek ehhez politikusok! – mondja. 1988-ban ez megszűnt és utána egy békés, és eredményes időszak következett az Intézetben. Reméli, hogy most ugyanez fog történni az országban is.
Még egyszer, ajánlom a recenzió elolvasását, és remélem megjön a kedvetek a könyvhöz is.
