A jó kérdés jogosságát, értékét mindenki elismeri
Senkit sem ismerek, aki Staar gyulánál jobban felkészül az interjúira. Nemcsak a szakmai kérdésekre, hanem arra is, hogy alkalomadtán a lehető legjobb válaszokat hívja elő beszélgetőpartnereiből, akikben a tudós mellett az embert is látja és láttatni akarja. A beszélgetések rögzítésével távolról sem ér véget a történet – ma is emlékszem, ahogy Bródy Sándor utcai főszerkesztői szobájában hallgatja a méretes magnóra felvett interjúkat, és spirálfüzetbe írja a többórányi felvételek szövegét. (Hány füzete lehet otthon?) utána gondosan kiválogatja, összeilleszti az egymáshoz kívánkozó részeket, a kéziratot legépelik, legalábbis akkoriban legépelték, és gyula, ma már a tudományos újságírók doyenje, hosszasan szerkeszti, csiszolja a szöveget, magától értetődően néz utána nemcsak az általa idézett, hanem az interjúalany szájából elhangzó összes adatnak is, egyeztet, és csak ezután jelenhet meg a végső változat. Sok beszélgetőpartnerét – és kutatási területét – régóta ismeri-ismerte, néhányukkal többször is felvett interjút, de csak két olyan tudós nevére emlékszem, akivel évtizedeken át folyt „rögzített” párbeszéd. Lovász Lászlóéra és Simonyi Károlyéra.
