Sötét jövő
Élet és Tudomány — 2002. december 13., dr. Bóc István
Sötét jövő
A jósokat az idő méri meg. A jósok többnyire zavarosan fogalmaznak, hogy – ha jövendöléseik mégis fennmaradnának – minél könnyebben formálhassák mondataikhoz a leendő tényeket.A 80 éves Stanislaw Lem vállalja a tévedés kockázatát, és igyekszik pontos mondatokban bemutatni az általa elképzelt jövőt. Régebbi tudományos fantasztikus könyveiben is megjelentek komolyabb gondolatok; de azért Pirx pilóta gondjai még hasonlítottak a mai mindennapos problémákhoz. Legújabb esszégyűjteményében Lem az emberi civilizáció lehetséges jövőképeit, perspektíváit veszi sorra, összehasonlítva a csaknem fél évszázaddal korábbi megállapításaival. Nem kesereg tévedései fölött, de nem is henceg pontos előrejelzéseivel. Lem – sci-fi-író lévén – nem fogja vissza fantáziáját: mindig is a kísérleti tudományra alapozta megállapításait. E könyvében sem tagadja meg önmagát, és – szerencsére – szinte szót sem ejt a manapság oly divatos áltudományokról, sarlatánságokról.Ugyanakkor tudja, hogy a természettől tanulhatunk a legtöbbet. A pókok sokkalta rugalmasabb és nagyobb szakítószilárdságú fonalat tudnak készíteni, mint a legszilárdabb polimerek (ennek nem mond ellent az a tény, hogy egy pókháló könnyen eltéphető, hiszen a pók azt mindössze néhány mikrométer átmérőjű szálból fonja). Azt hiszem, Lem jól látja: az ember olyan erőszakosan uralja a Földet, hogy az a bioszféra és az éghajlat egyensúlyát fenyegeti. Megoldást nem nagyon lát, néha önmagában is kételkedik. Nem mindentudó bölcs akar lenni, hanem szabad író.dr. Bóc István
