És ez nem valamiféle tabudöntögetés vagy provokáció. Hanem, talán egy érvényes tézis, melynek antitézise megtalálható a Tánckönyv című kötetben. Szintézise pedig az olvasóban.
KEDVELEM AZOKAT A RÉGEBBI IDŐKET, MIKOR A FILOZÓFIA ÉS A KÖLTÉSZET MÉG ÖSSZEÉRT.
A filozófia még nem volt ennyire száraz, ennyire egzakt, ennyire kifejtős jellegű, ennyire szájbarágós, ennyire precíz… ennyire tudományszagú. Helye volt az aforizmáknak, a hasonlatoknak, a sejtéseknek és a sejtelmességnek. A gondolatokra úgy lehetett rácsodálkozni, ... Tovább
Verskoreográfia
www.es.hu, 2019. szeptember 6., Darida Veronika
A Tánckönyv, ahogy már utaltunk rá, ha tánctörténeti tradícióra nem is, de szellemtörténeti előzményekre annál inkább támaszkodik: Artaud, Mallarmé és Valéry felől értelmezhető a legtermékenyebben. Akár úgy is olvasható, mintha Artaud A színház és hasonmásában kifejtett, majd kései füzeteiben újra felbukkanó eszméinek egyfajta folytatása lenne.
Az artaud-i kegyetlen színház metafizikai jellegű, mivel hisz a szükségszerűségben, a végzet és a pusztító erők működésében. Ehhez hasonlóan, a Tánckönyv első költeményeiben úgy jelenik meg a tánc, mint ... Tovább
Tánckönyv
katherines-bookstore.blogspot.com, 2019. augusztus 16., Bárdos Dóra
A Typotex Világirodalom sorozatában láttak már napvilágot különleges kötetek. Ott volt a litván Halak és sárkányok, amelyben regénybe íródott regény. A Festő a mosogató alatt, amely portugál szerzője akaratából tökéletes közép-európai sztorinak mutatta magát, s benne a rajzok egyenrangúakká váltak a szöveggel. Vagy ott volt a cseh Egy férfi, amely Esterházy Péter Egy nőjére válaszul miniatűr fejezetekből állt egy-egy férfiról. S még hosszan lehetne sorolni. Olyan könyvvel azonban, mint az 1870-es születésű portugál Tavaresé, nemcsak a Typotexnél, de még soha ... Tovább