Norvégiában bő egy évtizede újdonságként és erős irodalmi hullámként jelent meg az autofikciós regény. A műfaj népszerűsége érthető, hiszen a könyvek azt a szédítő érzést kínálják az olvasónak, hogy beleláthat az író fejébe. Ugyanakkor a valóság leírása irodalmi szövegként jelenik meg, és folyamatos bizonytalanságban vagyunk, vajon nem valószerű fikcióval manipulál-e bennünket a szerző. A norvégoknál az önéletrajzi regények és a velük kapcsolatos dilemma előzményének tekinthető Knut Hamsun 1949-ben megjelent Benőtt ösvényeken ... Tovább
Az önélveboncolás sosem tétnélküli!
librarius.hu, 2018. október 18., Grozdits Hahó
Tomas Espedal úgy ír, mintha nem lenne holnap, s ezért nem kellene már önmagunkon túlra pillantanunk. Talán igaza van…
Az önvizsgálat és önvallomás – ami nagyjából Szent Ágoston (Augustiunus) óta nyomon követhető az európai irodalomban – úgy látszik, soha nem megy ki a divatból. Sőt, mintha – mint zűrzavaros időkben oly gyakran – felértékelődne. (vajon vannak másmilyen idők is?) No, nem azért, mert a szerzők tudnak Valamit, amit az olvasók nem, hanem azért, mert ők azok, akik bele mernek vágni, ... Tovább