Virágok
Portugália, vidéki ház, olajfák, gyümölcsöskert, szél lengette függőágyak, bennük egy végtelenül pozitív, XXI. századi polihisztor. Afonso Cruz az a figura, akinek érdemes a közelében lenni. Hallgatjuk a kanapéján a bluest a The Soaked Lambtől, amelynek tagja, megnézünk egy animációs filmet, amit ő rendezett, iszunk egy pohár sört, amit maga készített, és kezünkbe veszünk egy könyvet, amit megírt és még illusztrált is. Cruznak magyarul két regénye jelent meg: a Kokoschka babája, az idén pedig a Virágok. Cruz szerint a Virágok az emlékekről szól, arról, hogyan építjük fel az identitásunkat, hogyan formál minket a múltunk – vagy éppen egy másik ember múltja. A főszereplő rutinba és önmagába belefulladt, unott értelmiségi, aki, miután elhagyja a családja, menekülésképp elhatározza, hogy – virágszálról virágszálra – segít visszaszerezni a múltját idős szomszédjának, aki egy műtét során elveszítette emlékeit. Az építkezés fájdalmas és bonyolult játék. A rólunk szóló történeteket hallgatva lehetünk szentek, gyilkosok, elvarázsolt álmodozók és kielégíthetetlen nőcsábászok is.
