Az egyes fejezetek egy-egy, a közeli vagy távoli jövőben igencsak aktuálissá váró kérdést tárgyalnak, egyre távolabbra utazva térben és időben egyaránt. Eleinte az űrszemét problémájáról és a kisbolygók jelentette veszélyről, később az űrturizmusról és az űrvárosokról, majd a földönkívüli civilizációk kereséséről, végül pedig a csillagközi utazásról, csillagűrhajókról olvashatunk. A fejezetek felépítése újszerű, jól eltalált, hatásos. Talán ez az egyik dolog, ami várhatóan megalapozza a könyv sikerét. Minden téma előtt a szerzők összefoglalják az adott témáról ismert tényeket, megalapozva ezzel a jövőbeli kérdésekre adott válaszokat. Ezután – a gyakran ellentétes vélemények tükrözése végett is – Almár Iván és Galántai Zoltán külön-külön válaszolnak egy-egy feltett kérdésre. A két szerző eltérő stílusban, gyakran eltérő véleménnyel ír ugyanarról a témáról, a jövő és a világűr kapcsolatáról.
A könyv ezért rengeteg információt tartalmaz az űrkutatás legérdekesebb területeit ismertetve, a jövő tekintetében pedig két, olykor ütköző álláspontot. Ez teszi nagyon élvezetes olvasmánnyá. Ugyanakkor nem regényt tart kezében az Olvasó, hanem szakmailag korrekt, reális, objektív munkát, ahogy azt a szerzőktől már egyébként is megszokhattuk, nevük ehhez garanciát nyújt. A szerzők 2007 áprilisában, a Polaris Csillagvizsgáló „Az űrkutatás hónapja” előadássorozat keretében is bemutatták akkor még megjelenés előtt álló könyvüket, a két előadás a www.mcse.hu weboldalról ingyenesen letölthető.
A könyv címoldalán három, Földről készült felvétel látható, ahogy egy geoszinkron holdról, egy Apollo-űrhajóról látható, s ahogy a Spirit Mars-rover megörökítette – az egyre távolodó Föld így utal a könyv tartalmára: Ha jövő, akkor világűr.