Nem tudod, mit olvass a nyáron? – Mutatunk 8 könyvet, melyek nélkül nem érdemes átmenni az őszbe
Ez az a könyv, ami minket már a borítójával megvett, hiszen csupa olyan dolgot ábrázol, ami már a gyerekkorunkat is végigkísérte, és amikhez nagyon is tudunk kötődni. A walkman, amin széthallgattuk A dzsungel könyvét, a VHS-ek, amikre többek között a Micimackót és az ABBA-filmet vetettük fel, hogy bármikor meg tudjuk nézni, és a sor még hosszan folytatható lenne, de a lényeg, hogy már azelőtt beindult a nosztalgia és gyerekkorunk emlékfolyama, hogy beleolvastunk volna a portugál szerző regényébe. Az édes és olykor melankolikus nosztalgia az első pár oldal olvasása közben sem szűnt meg, sőt, talán pont ez volt az, ami miatt ennyire közel éreztük magunkhoz ezt a könyvet.
Ahogy haladtunk előre, mindig újraéltük a gyerek- és fiatalkorunkat, ahogy a szerző is, aki valójában egyszerre emlékezik és nő fel előttünk – amolyan coming of age (felnövéstörténet) regény ez.
Az önfeledt gyerekkori nyaraktól, a folyton visszanézett AC Milan–Benfica meccstől és a nagyszülők biztonságot adó házától eljutunk a nem is olyan egyszerű kamaszkorhoz és a kirekesztettségérzethez, hiszen a könyvmoly és írói ambíciókkal bíró fiatal úgy érzi, nem illik bele a családi képbe. Noha Pedreira szereti a hosszú és jelzőkkel megtűzdelt körmondatokat, egyáltalán nem nehéz olvasni, és az sem zavaró, amikor egy kicsit ugrálunk az időben, hiszen a visszaemlékezés nem lehet mindig lineáris. Szerintünk nagyon is üdítően hat itt a kis magyar valóságban olvasni ezt a regényt, és felfedezni, hogy mennyi közös metszet van a szerző és az olvasó között.
