A Typotex világa
Jean-Machael Maulpoix könyve igazi francia bûvölet. A lehetetlenre vállalkozik. Sem szépirodalmat, sem objektív tudást nem akar nyújtani külön, sem elegyes kavarcot nem ad hála égnek. Költõi prózakötet, így nevezi a Kiadó, s a láthatár, a tenger végtelenjei színezik ábránd-kékre mindennapjaink szürkeségét a csudás próza által. Pilinszkyé is ez a világ, Maulpoix-é, a teljes ragyogás könyve. Az össze-vissza zûrzavar helyett (de azt meg nem tagadva) a mennyei fény földi rendjét mutatja szerzõnk. Földi utazás a földön túl, racionális értekezés és csurranó líra… nem akarom túlmagasztalni, érdemeit mutatni fogja az érdeklõdõ olvasónak úgyis. A férfi, a nõ, az úszó, a zászlóként lebegõ létezés… a tekintet kéksége… a jegyzetek tiszavirág-élete… nem is sorolom. Gyönyörûség, gazdagon ráérõ, így tovább-gazdagodó órákra.
Tandori Dezső teljes cikke itt olvasható
