Mágia a középkorban
Népszabadság Online, Vincze Attila Tamás
Hogyan lehet méhekből tehenet gyártani, mágikus eszközökkel várakat elfoglalni, kristálygömbbel angyalokat idézni, talizmánnal szerelmeseket szétválasztani? Hogyan tudjuk imák segítségével az egyetemi tantárgyak anyagát néhány hét alatt elsajátítani, és miért érdemes egészségünk megőrzése érdekében kígyókat és békákat fogyasztanunk? Miért olvastak középkori értelmiségiek, egyetemi professzorok, szerzetesek és udvaroncok ilyen különös témákról, és hogyan tudták az olvasottakat komolyan venni? Bennük volt a hiba, vagy nekünk kellene komolyabb erőfeszítést tenni, hogy megértsük őket?
A mágia mint vallástörténeti, tudománytörténeti és szociológiai kutatás tárgya a történettudományok teljes jogú témájává lépett elő. Önálló diszciplínáról van tehát szó, amelynek megvannak a maga vezető tudósai, társulásai, publikációi és folyóiratai, valamint a maga nemzetközi konferenciái. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyugati szakirodalomban a legjelentősebb filológusok, tudomány-, filozófia- és vallástörténészek az utóbbi két évtized során egymás után ismerték fel a tanult mágia jelentőségét és az e témakör kínálta perspektívákat.
(Láng Benedek tudománytörténetet és tudománymódszertant oktat a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén.)
