Földközeli kalandok

Stanisław Lem gyermekét, Tomaszt fizikusnak szánta, a Stanford-i Egyetemre küldte. Tomasz   sikeresen letette vizsgáit, majd író és műfordító lett Lengyelországban. A család börleszkbe illő történetein, a világhírű apa hóbortos szokásain a mindenkori szocializmus abszurditásán jókat derülhetünk.

Stanisław Lem a science fiction műfaj egyik legnagyobb alakja volt, az irányzat megújítója és klasszikusa egy személyben. Tudományos-fantasztikus írásai tették világhírűvé, a hazai olvasók elsősorban erről az oldaláról ismerhetik. Jelen kötet egyrészt tovább árnyalja, másrészt új nézőpontból is megmutatja az eddig megismert Stanislaw Lem-képet.

A kötet szerzője, Tomasz Lem, az író kései gyermeke. Írásai elsősorban Stanisław Lemről, az apáról szólnak, és a 70-es, 80-as évek Lengyelországáról, amelyben a Lem-család élt.  A kötetben elmesélt szatirikus történetek felidézik a korántsem felhőtlen évtizedeket, a lengyelországi kommunizmus nyomasztó légkörét. A világhírű apa portréját, markáns, hóbortos karakterét a végtelennek tűnő családi történetek, anekdoták színes füzére  domborítja ki. Megismerhetjük azt a rendkívüli asszonyt is, aki az író árnyékában élte le életét, s a történetekben felbukkanó alakok személyében a korabeli lengyel kultúra más jeles képviselőit is. Annak ellenére, hogy Stanisław Lem tudományos pályára szánta fiát, e kötet azt bizonyítja, hogy az alma nem esett messze a fájától.

"A könyv szerint egyébként kiállhatatlan ember lehetett ez a Stanisław Lem. Önfejű, makacs, nyakas, szeszélyes. Milyen lehet azzal együtt élni, aki képtelen gátat vetni a lakásán átözönlő dilettánsoknak, őrült feltalálóknak, miközben az őt kérdező újságírót hiúságában durván rendre utasítja? Aki képtelen dolgokra szórja el pénzét, s összevásárol mindent, amit meglát?"

Varga Lajos Márton (Népszabadság)