Három regény a Typotextől, kékben
Az álomkék és ártatlan
Ebben a könyvben az álmok valóra válhatnak: de vajon valóban akarjuk-e ezt? A borítókép fogva tartja a szemet, s egyszerre gyerekesen bájos, absztraktul infantilis és mégis megdöbbentően harmonikus. A finn író helyében én nem is akarnék másmilyen csomagolást: hiszen tökéletesen sikerült kifejezni, milyen is ez a regény.
Főhőse egy kiadó vezetője, akinek nagyon is gyakorlatias és cinikus véleménye van arról, hogyan működik az irodalom, és főképpen az irodalom eladása. Éli hétköznapi, jól működő életét, s miközben fantáziával kereskedik, maga csak igen ritkán enged a saját fantáziájának. Amikor azonban váratlanul előkerül gyerekkori szerelme, körülötte hirtelen minden a feje tetejére áll. Az egykor sikeresen eltemetett, titokzatos és rendkívüli múlt betolakszik a jelenébe. Alternatív valóságok, elmulasztott lehetőségek, erotikus álmok és gyerekkori fantáziák rendezik át az életét, s lassanként már sokkal inkább ebben az új világban él (sőt tévelyeg), mint a valóságosban. A feloldást pedig nehéz még csak remélni is: nem csoda, hogy a történetnek több befejezése van!
Olvastam, hogy miközben több kritikus is a mágikus realizmus fogalmával igyekezett jellemezni a könyvet, a szerző inkább reálfantáziának (reaalifantasia) szereti hívni, hiszen szigorúan csak a valóság elemei válnak benne fantáziává. Ezzel a megkülönböztetéssel csak egyetérteni lehet: hisz a könyv annyira egyéni, annyira van benne valami olyan - északi, és valami igazán zseniális, hogy mindenképpen külön nevet érdemel.
