Szóbeli befolyásolás II.

Tesszük, de nem tudjuk. Így használjuk a nyelvet.
Vajon egy adott szituációban miért éppen az egyik udvariassági fordulathoz folyamodunk, s nem a másikhoz? Vajon az újságíró milyen stratégiával szedi ki az információt interjúalanyából? Vajon miként építik föl a politikai
beszédeket annak érdekében, hogy a hallgatóság rendre lelkes tapsviharban törjön ki? Vajon milyen társadalmi indítékai és működési mechanizmusai vannak a szóbeszédnek? Vajon le tudjuk-e leplezni a reklámkészítők nyelvi furfangjait?
Mindezek a jelenségek sok egyébbel együtt a nyelv stratégiai használatát testesítik meg. Ez a különös emberi képesség számos elméleti diszciplína (szociolingvisztika, pragmatika, logika, kognitív pszichológia, nyelvészet
és szociálpszichológia) és gyakorlati alkalmazás (médiaelemzés, a politikai beszédek retorikája, a bírósági befolyásoló beszéd, a reklám vagy a terápiás interjú) tárgya, melyeket jelen válogatás átfogóan mutat be.

A könyv két kötetben jelenik meg, amelyek egymástól természetesen nem elválasztható, de eltérő hangsúlyú tematikával közelítenek a nyelv stratégiai használatához.
Az I. kötet főként a nyelv és gondolkodás viszonyával és annak elméleti megalapozásával foglalkozik, egyebek között olyan kérdésekre keresve a választ, mint hogy befolyásolja-e az anyanyelvünk a gondolkodásunkat, vagy miként oldjuk meg a „tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod..." típusú helyzeteket.
A II. kötet inkább a mindennapi társadalmi gyakorlat oldaláról vizsgálja a nyelvi befolyásolás jelenségeit, a
nyilvános beszédtől az udvariassági stratégiákon át a bírósági tárgyalóterem szituációjáig.

Síklaki István az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense, szociálpszichológus. Kutatóként intenzíven foglalkozik a nyelv szociálpszichológiai beágyazottságával, így a narratívumok társas funkciójával, a
meggyőzéssel, és a nyelvnek azokkal a mechanizmusaival, amelyek a tudatunkat megkerülve hatnak nézeteinkre és viselkedésünkre.