Bábel tornya
Különös tisztelet övezi Lénárd Sándort, aki mélységes emberségéről már oly sok
írásában tett tanúbizonyságot. Azokról, akik távolból magyarok, manapság erősen
megoszlik a vélemény, s minden mélyebb és sekélyebb eszmefuttatás helyett csakis
annyi, hogy ezek egyike sem illik rá. Az őserdőben élve maradni nem hit és nem
pártállás kérdése, a ragadozóknak nincs állásfoglalásuk, ezért ellenük védekezni
csakis egyféleképpen lehet. Ez a kiindulópontja Lénárd életfilozófiájának is,
amely ezúttal a nyelvet simogatja, korholja.
A kis könyvecske már önmagában is szokatlan. A fele szól csak arról, mit gondol
a szerző, a másik fele pedig Siklós Péter rövid életrajza Lénárd Sándorról,
illetve a tanulmányokhoz illeszkedő nélkülözhetetlen jegyzetek sokasága.
Így van ez rendjén.
Annak ellenére, hogy az írások a nyelvekről, a magyar mellett a karintiairól, a
brazil portugálról, a botokud indiánokéról, a franciáról, a római olaszról, az
újlatinról, az amerikai angolról és a micimackóiról szól, nem kell tartani
attól, hogy száraz nyelvészkedés lesz osztályrésze az olvasónak.
Kellemes, izgalmas, ízletes a találkozás Lénárd Sándor bölcsességével. Mint
mindig.
