Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás – Életem emlékei
Aligha vitatja bárki is, hogy Yehudi Menuhin (1916–1999) hegedűművész-karmester a 20. század egyik fontos, egyetemes jelentőségű muzsikusa volt. Nagy formátumú hangszeres virtuóz és elkötelezett humanista, aki a fejébe vette, hogy a zene eszköztárával – másképpen fogalmazva: a verbális kommunikáció korlátainak ledöntésével – közelebb hozza egymáshoz a különböző nemzeteket. Tette mindezt vérzivataros időkben, diktatúrák szorításában, amikor a II. világháború borzalmait a hidegháború évtizedei követték. Nem csoda, hogy az egyébként álszent politikusok becsületrendekkel halmozták el, az angol királynő lovaggá ütötte, és az ENSZ is különböző tiszteletbeli címeket adományozott neki. Ez a társadalmi szerepvállalás kétségkívül kiemeli öt a múlt század nagyszerű hegedűművészeinek hosszú sorából; súlyt és jelentőséget ad gondolatainak, megszólalásainak. A Befejezetlen utazás címmel megjelent kötet Menuhin önéletrajzi visszaemlékezéseinek első része: angolul és németül a hatvanadik születésnapon, 1976-ban látott napvilágot, a magyar fordításra (mely Gáti István munkája) harminchat évet kellett várni. A terjedelmes kötetből – s ez némiképp meglepő lehet a zenebarátok számára – hamar kiderül, hogy a sokak által istenített művész is csak hús-vér ember volt: esendő és halandó, kétségekkel, félelmekkel és gyengeségekkel teli. Hosszasan ír családi hátteréről, zsidó identitásáról, magánéletéről; olykor már-már pletykál és fecseg, máskor viszont zenetörténeti jelentőségű adalékokkal szolgál. Ennek megfelelően az önéletrajz rendkívül egyenetlen színvonalú, de összességében izgalmas olvasmány – jó néhány zavaró hibával tarkított fordításban. Érdemes lenne kiadni az 1976 és 1995 közötti időszakot felölelő második kötetet is, de csak alapos szaklektorálás után.
