Életeink

Hargittai István Széchenyi-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, az ELTE kutatóprofesszora, a Norvég Tudományos Akadémia és az Academia Europaea tagja, a Moszkvai Egyetem és az Észak-Karolinai Egyetem tiszteletbeli doktora híres tudósokkal való találkozásaiból, saját és barátai életéből ad ízelítőt ebben a könyvben. A fejezetek címadói Nobel-díjas tudósok a kémia, a fizika és az orvosbiológia különböző területeiről, akiknek életét a szerző emberközelbe hozza, miközben tudományukról is érdekfeszítően és közérthetően ír. Saját élete magán viseli a 20. Század Kelet-Közép-Európájának jegyeit: amikor egyéves volt, édesapját munkaszolgálatban megölték, hároméves korában deportálták, Auschwitzba tartó szerelvényüket Ausztriába irányították, ahol családjával együtt a felszabadulásig ő is egy láger foglya volt. „Osztályidegen” származása miatt csak nehezen került be a gimnáziumba, majd az egyetemre. Az életút nehézségeit azonban nem követték nehézségek a pályáján. Szerencsésnek tartja magát, mert mindig is azt csinálhatta, amit a legjobban szeretett – kutatott és oktatott. Szerkezeti kémiai eredményei kivívták szakmája megbecsülését. Szimmetriával és a 20. század tudósaival és felfedezéseivel foglalkozó könyvei pedig világszerte kedveltek. Úgy tartja, hogy pályájának ajándékánál csak a családi élet nyújtott számára nagyobb boldogságot. Göncz Árpád írja a könyvről többek között,: „Műve – személyes voltában – írói munka. Ugyanakkor hiteles tudománytörténeti tanulmány… Hogy többrétű teljességében derűlátást tükröz-e vagy keserűséget, azt az olvasó döntse el.”