A Higgs-bozon
Az MTA és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Typotex kiadó jelentette meg Horváth Dezső A Higgs-bozon című művét. A szerző kísérleti részecskefizikus, vizsgálatait a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézetben kezdte, és a Leningrádi Magfizikai Intézetben, a vancouveri TRIUMF-ban, a Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban, a svájci Paul Scherrer Intézetben, majd a CERN-ben folytatta. Kutatócsoportokat szervezett CERN-kísérletekre: alacsonyenergiás antiprotonokkal az anyag-antianyag szimmetriát vizsgálják, a nagy elektron-pozitron ütköztetőnél (LEP) és később a nagy hadronütköztetőnél (LHC) pedig a Higgs-bozonok és más új részecskék esetleges keletkezését. 2012-ig az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetében a Nagyenergiás Fizikai Osztály vezetője és a debreceni ATOMKI tudományos tanácsadója volt, jelenleg emeritus professor. Az LHC-nál a CMS együttműködés magyar csoportjának munkáját koordinálja, és magántanárként részecskefizikát oktat a Debreceni Egyetemen.A részecskefizika általánosan elfogadott és az elmúlt 40 év alatt sokszorosan igazolt elmélete, a atandard modell valamennyi alkatrészét sikerült megfigyelni és tanulmányozni a Higgs-bozon kivételével. A CERN LHC, a világ legnagyobb részecskegyorsítója is elsősorban a Higgs-részecske kimutatására épült. 2012 közepére az LHC két óriási mérőberendezése, a sok ezer fizikus részvételével épült CMS és ATLAS megfigyelt egy – a Higgs-bozon elméletileg megjósolt tulajdonságaival rendelkező – új részecskét. A könyv áttekinti a standard modell elméletét és a Higgs-részecske feltételezett tulajdonságait, majd összefoglalja az LHC Higgs-keresési eredményeit és a hozzájuk vezető utat. Függelékben ismerteti a könyvben előforduló fizikusok életrajzát és bizonyos fizikai fogalmak részletesebb leírását. Itt jegyeznénk meg: a 2013-as fizikai Nobel-díjat Peter Higgs és François Englert kapták megosztva a Higgs-mechanizmus és a Higgs-bozon elméletéért.
