Bolygótudomány. Vulkánok, gleccserek, folyók és tavak a Földön kívül
Hogyan tör ki nulla Celsius-fok alatt a jégvulkán? Miként mossa partját a medrében cseppfolyós metánt tartalmazó metántó? Hogyan képződik fémcsapadék a Vénusz hegyein?
Kereszturi Ákos, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet főmunkatársa Földön kívüli földrajzórára invitál minket Bolygótudomány című könyvével. A geológiai értelemben vett felszínformák – közte a folyóvölgyek, szigetek, vulkánok vagy jégsapkák – évszázadokon keresztül kizárólag földi kontextusban jelentek meg a tudományos leírásokban. Az űrkutatás felvirágzásával a Naprendszerünk feltérképezésére indított bolygókutató űrszondák, műholdak, leszállóegységek mérései és felvételei alapján, és a távérzékelés fejlődésével nyilvánvalóvá vált: az általunk megismert geológiai és légköri folyamatok nem korlátozódnak a Földre.
Nemcsak a mi bolygónkon hullik csapadék, omlanak le meredek lejtők, kanyarognak folyóvölgyek, hanem más égitesteken is. A bolygótudomány vagy planetológia szakterülete a földtudomány és a csillagászat közös metszeteként értelmez változatosabbnál változatosabb, a Földünkről már ismert folyamatokat és felszínformákat. Egy kavics lehet akár nitrogénjégből, a hó szén-dioxidból, de akár légkör nélkül is lebeghet por a felszín felett. Földünk ilyen szempontból egy laboratóriumnak is tekinthető, ahol a felszínt és a bolygó belsejét alakító folyamatok csak korlátozott körülmények között zajlanak.
Kereszturi Ákos kötete e felismerés mentén épül fel. A szerző nem az egyes égitestek, hanem a változatos felszínalakító folyamatok és felszínformák fonalán, ezek szerint csoportosítva építi fel a könyvet, így újfajta látásmódot kínálva. A Naprendszer tagjait nem különálló entitásokként szemléli, hanem a hasonlóságok és eltérések bemutatásával globális és rendszerszintű megközelítésre ösztönzi az olvasót. A könyvet olvasva felismerhetjük, hogy első ránézésre akár teljesen különbözőnek gondolt égitesteken is egészen hasonló folyamatok mennek végbe, sajátos környezeti feltételek mellett. A folyóban csörgedező folyadék lehet metánból, és akár mínusz 100 Celsius-fokon is működhet egy vulkán. A könyv segítségével lehetőségünk nyílik a Marson vagy akár a Szaturnusz bolygó Titan holdján képzeletben végigsétálni és furcsán ismerős tájakra bukkanni a sokszor extrém körülmények között is.
A könyv nem teljesen kezdőknek szól, feltételez már meglévő alaptudást Naprendszerünk történetéről, földtudományból és általános csillagászatból is. A célközönsége, ahogyan a szerző maga is említi az utószóban, inkább a fiatal kutatók, középiskolások és egyetemi hallgatók, illetve a téma iránt komolyan érdeklődő laikusok lehetnek. A kötet nem lexikon jellegű, folyamatos szöveg formájában mutatja be a változatos témákat, ugyanakkor tipográfiai elrendezettsége miatt (például égitestek vagy felszínformák dőlt betűvel való szedése) mégis könnyen és gyorsan megtalálhatjuk benne azt, amire éppen kíváncsiak vagyunk. Ehhez továbbá segítségünkre van még a tartalomjegyzéken túl egy részletes tárgymutató is a könyv végén, amit böngészve rögtön a megfelelő oldalra lapozhatunk. Éppen ezért inkább arra ajánlom a könyvet, hogy bármikor a kezünkbe kaphassuk, ha bolygótudománnyal kapcsolatos kérdésünk akadna, nem pedig könnyed esti olvasmányként kikapcsolódás céljából. A szöveg tömör és információgazdag, érezhetően igyekezett a szerző minél több ismeretet minél kisebb terjedelmű könyvbe sűríteni. A kiadvány nem fogja lecserélni az összes eddig megjelent, hasonló témájú könyvet, de nem is ez a szerző célja vele. A Bolygótudomány című könyv hiánypótló megközelítésmódot nyújt nekünk, és logikusan rendszerezve széles áttekintést kínál a naprendszerbeli bolygók és holdak felszínének megismeréséhez. A magyar nyelven fellelhető szakirodalmat (Bérczi Szaniszló [1978]. Planetológia. Budapest: Tankönyvkiadó; Hargitai Henrik et al. [2005]. Becsapódások folyamata, nyomai és hatásai. A Naprendszer kisenciklopédiája – A Naprendszer formakincse (1). Budapest: ELTE TTK–MTA Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport; Kereszturi Ákos [2012]. Mars – fehér könyv a vörös bolygóról. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület) kiegészíteni kívánja, a jelen kötetben nem érintett témákhoz hazai szakmai forrásokat is ajánl. Az egyes témákban mélyebben elmerülni kívánó olvasók pedig az irodalomjegyzék böngészésével az elmúlt évtizedek leginkább meghatározó hazai, illetve külföldi publikációit ismerhetik meg. Ezt segíti az is, hogy azon felszínformákat, amelyeknek nem egyértelmű a magyar elnevezése, sokszor a szakirodalomban használt latin vagy angol nyelven is feltünteti. Ehető-e a vénuszi palacsinta? Melyik égitesten bukkanhatunk sárgadinnyehéjakra? A praktikus kiadás elkerülhetetlen hátránya, hogy a legtöbbször fantasztikusan részletes és izgalmas felszínformákat bemutató, nagy felbontású képeket csak lekicsinyítve, fekete-fehér formátumban közli. Ezért javaslom inkább az érdeklődésünket felkelteni kívánó illusztrációkként kezelni ezeket a képeket, és felkeresni az interneten elérhető, részletesebb felvételeket, melyeket a szerző képaláírásai és forrásmegjelölései könnyen lehetővé is tesznek. Akár a tárgymutatót, akár a képeket böngészve ráakadhatunk olyan furcsa képződményekre, amelyek létezéséről sem hallottunk eddig. A szerző is kiemeli, hogy a planetológia gyorsan fejlődő tudományág, a kiadvány a jelenlegi tudásunkat foglalja össze, szem előtt tartva, hogy az aktuális értelmezések és osztályozások idővel módosulhatnak. A könyv tehát nem végső igazságokat állít, hanem egy adott tudományos pillanatképet rögzít, amelyből tovább lehet és érdemes is építkezni. Összességében a kötet kiemelkedő szakmai értéket képvisel a magyar nyelvű tudományos könyvek piacán. Jól szerkesztett, mélyen átgondolt, strukturált, és bár nem könnyű olvasmány, cserébe rendkívül gazdag tartalommal szolgál azoknak, akik meg akarják ismerni és érteni, hogy mi zajlik a Naprendszer szilárd égitesteinek felszínén.
Pál Bernadett
PhD, csillagász, tudományos munkatárs,
HUN-REN CSFK KTM Csillagászati Intézet, Budapest
